Kosár
0
0 Ft
A jógafa részei
2019.05.13
"Amikor magot szeretnél ültetni, először felásod a földet, majd eltávolítod a gyomot és a köveket, végül fellazítod a talajt. Ezután a földbe helyezed a magot, és olyan gonddal feded be puha földdel, hogy amikor a mag felpattan, a durva föld súlya ne sérthesse meg a csírát. Végül megöntözöd a magot, és vársz, hogy csírázni és növekedni kezdjen. Egy-két nap után a mag felhasad, és csíra bújik ki belőle. Ezt követően a hajtás elágazik, majd leveleket növeszt. Folyamatosan nő, fává cseperedik, és levéllel dúsan borított ágakat hajt."
/B.K.S. Iyengar/
A régi bölcsek a tapasztalás magját a jógában vélték felfedezni. Olyan magról beszéltek, melyek megfelelő gondoskodás mellett a jóga fájává növekszik és kibontakoztatja a jóga nyolc tagját.
A fa gyökérzete a JAMA, azaz kötelező cselekedeteket foglal magában, etikai szabályrendszer a helyes élettel kapcsolatban.
Az erkölcsi tiltások és szabályok rendszere, öt alapelve van: ahimsza (nem ártás elve, minden élő tisztelete), szatja (igazsághoz való hűség), aszteja (tartózkodás a lopástól), brahmacsarja (érzéki örömök megfékezése, mely nem egyenlő a szexuális élvezetek elfojtásával. Egyfajta önfegyelmet jelent), aparigraha (tartózkodás a kapzsiságtól)
A JAMA elveinek követése fegyelmezi a cselekvés öt szervét, vagyis a kart, lábakat, szájat, nemzés és a kiválasztás szerveit.
A fa törzse a NIJAMA, mely a belső fegyelem szabályai. Szó szerint meg-nem tagadást, betartottat jelent. A JAMA-k és a NIJAMA-k egymással szorosan összefüggenek. A jógi ezeket élete során tökéletesíti.
Elemei: saucsa (tisztaság), szantósa ( megelégedettség), tapasz (önfegyelem, aszkézis tüze), szvádhjája (tanulmányok, önmagunk tanulmányozása), Isvara-pranidhána (Istennek való önátadás)
A NIJAMA öt alapelve szabályozza az észlelés szerveit, azaz a szemet, fület, orrot, nyelvet és a bőrt. A látást, hallást, szaglást, ízlelést és a tapintást.
A fa ágai, gallyai az ÁSZANA-k, maguk a testgyakorlatok. A. testgyakorlatok összhangot teremtenek a test fizikai, fiziológiai folyamatai és a jóga filozófiájával.
A fa levelei az ágakból hajtanak ki. Oxigénnel dúsulva energiával látják el az egész fát. A levelek belélegzik a külső levegőt és eljuttatják az oxigént a fa belsejébe, szöveteibe. Ez maga a légzés tudománya, vagyis a PRÁNAJÁMA. Amikor a jógi pránajámát gyakorol, akkor a légző és keringési rendszer szinkronba kerül egymással.
A testgyakorlatok és a légzőgyakorlatok tökéletesítése segíti a jógit, hogy elméje leváljon a megfigyelés tárgyáról, a testhez kötöttségtől és ez automatikusan a koncentráció és a meditáció felé irányítja.
A fát körülvevő kéreg egy úgynevezett burok, melynek az a célja, hogy védje a fa egészét a sérülésektől, a levelek és a gyökér közötti energiaáramlást segíti elő. Maga a kéreg a PRATJAHARA, vagyis az érzékek visszavonása. A befelé figyelés képességének kifejlesztése.
A fa nedve, az élet lényege, az amely az energiát hordozza, a DHARANA. Koncentrációt, létünk, lényegünk közepére irányított figyelmet jelent.
A lét egységének megtapasztalása a meditációban valósul meg, amikor is a megfigyelő és a megfigyelés tárgya eggyé válik. Amikor a fa egészséges, akkor az energia - a prána - akadálytalanul tud áramlani és virágba borulnak a fa ágai. A fa virága maga a DHJÁNA, a meditáció.
A virág gyümölcsbe fordul. A fa gyümölcse maga a SZAMÁDHI. Ahogy a fa egész lénye a gyümölcsben koncentrálódik, úgy a jógagyakorlás igazi lényege a szabadságban, a békében összpontosul. A test, az elme és a szellem egyesül és eggyé olvad az Egyetemes Szellemmel.
SO HAM.... AZ VAGYOK!